Áprilisban Csehországban jártam, a Vltava folyón, vagy ahogy mifelénk jobban ismerik, a Moldván. Ott legyezőhorgásztam, České Budějovicétől kb. ötven, Český Krumlovtól kb. harminc kilométerre, a Vyšší Brod nevű település közelében.

A koratavaszi, meglehetősen hűvös időjárás miatt a halak nem mindig voltak aktívak ezekben a napokban, de azért horogra akadt néhány szebb pisztráng!

Utazásom célja és legfőbb eseménye azonban a hazai legyezőhorgász ranglistába beleszámító verseny volt, ahol néhány pontot és sok tapasztaltot gyűjtöttem. 

Csütörtök délután érkeztünk meg a Herbertov panzióba. Ez a szálláshely a folyó közepén, egy kis szigeten található, így éjjel-nappal közvetlen közelről figyelhettük, élvezhettük a Moldvát!

Reggel helyi vezetőnk Milan Hladík tartott bemutatót a panzió melletti vízterületen. Megmutatta, hogy ő hogyan száraz legyezik, nimfázik és streamerezik. Megnézhettük a legyesdobozait és azt is elárulta, hogy ő mivel horgászik a „hazai pályán”.

Ezután autóba szálltunk és pár kilométerrel feljebb mentük, ahol összeszereltük a felszereléseinket. Én egy streameres és egy nimfás botot raktam össze. Két streamert használtam, intermediet zsinórral és 16-os előkével. A cseh nimfás botra is két legyet kötöttem fel, de itt 12-es előkét használtam.

A folyópartról először hosszan szemléltem a vízfelszínt, mert nem tudtam, hogy melyik módszert válasszam, de végül is a streamerre tettem le a voksomat. Körülbelül fél órát horgásztam vele, két kapásom volt is, de a szákomba egy halat sem tudtam terelni.

Ezért a nimfázásra váltottam. Oda álltam vissza, ahol korábban már voltak kapásaim. A harmadik dobásra volt is kapásom és egy szebb sebest szákolhattam!

Pár perccel később újra akasztottam egy szép halat, azonban ez - több perc küzdelem után – sajnos lefordult a horogról. Tovább horgásztam a már korábban, streamerrel lehorgászott területet, ami most sok akciót és a szákban pár halat eredményezett. 

Túl sokan horgásztunk ezen a folyószakaszon, ezért nem tudtam tovább haladni, mivel alattam is, meg fölöttem is álltak. Ezért a parton felfele sétálva kerestem egy olyan részt, ahol üres helyet és reményt láttam a sikeres horgászatra. Végül egy, a folyón átívelő vasúti híd alatt találtam alkalmas (bár a vonatzakatolástól időnként meglehetősen hangos) helyet, itt mentem bele a vízbe. Derekas, húzós víz volt ez, a nimfás bottal kezdtem el a halkeresést. 

A cseh utazás előtt én is, más versenytársak is kutatták az internetet, hogy milyen csalikat is kellene készíteni ahhoz, hogy sikerrel járjunk itt. Így találtunk rá többen is a belga lány fantázianevű nimfára. Ez egy aranyfácán- és fácántollból készülő csali, aminek a feje mögött egy narancsszínű hotspot van. Ilyenből több félét is kötöttem, ott sorakoztak a dobozomban, de a vízben állva egy 4,0 mm-es, narancs fejűt tettem fel alsó légynek. Pár dobáson belül meg is érkezett az első ütés a légyre! - és a következő egy órában rengeteg halat adott ez az egyetlen légy…

 Délután a Moldva egy másik szakaszán próbáltunk szerencsét. A „Devil Stones”-nál, ami talán a legszebb hely, ahol valaha is horgásztam. Egy rövidebb, hegymenetben húsz perces túrával itt el lehet érni olyan részeket, amiket, nehezebb megközelíthetőségük okán, kevesebben horgásznak. Hatalmas, mohás sziklatömbök, meredek sziklafalak között, égbenyúló fenyőfák alatt kanyarog itt a folyó, melyen meg-megcsillan a fenyőkön áttörő, gyantaillatú napsugár.

Milán felhívta a figyelmünket arra, hogy itt csak párosával menjünk horgászni, mert az óriási kövek közé könnyen beszorulhat a lábunk és gázló felszerelésben, segítség nélkül, innen igencsak nehezen juthatunk ki.

Szerelés közben vettem észre, hogy körülöttem apró, olive színű kérészek repülnek. A halak hamar elkezdtek a felszínről táplálkozni, de mivel sajnos csak a cseh nimfás szerelést hoztam magammal, ezért a kis szárazlegyek dobásával kellett „szenvednem”, de végül így is sikerült sok domolykót, nyúldomolykót és még pisztrángot is fogni. A rajzás végeztével elindultunk lefelé a folyón, ahol a poolokból pár pisztrángot is kikaptunk még, majd visszatértünk a szállásunkra.

Sötétetésig volt még másfél óránk és természetesen ezt sem hagytam kihasználatlanul. A szállástól gyalog indultam el, felfelé a folyón. Itt egy keskeny, de hosszú sziget vágja ketté a folyót. Az egyik folyóág keskenyebb, gyorsabb és mélyebb, a másik szélesebb és sekélyebb. A keskeny ágból fogtam pár kisebb pisztrángot és egy 35 cm körüli szivárványost is. A nagyágból sokáig nem jött hal, de aztán egy nagy, lapos kő mögött megpillantottam egy hatalmas halat. Észrevétlenül megközelítettem a prédát és óvatosan ejtettem elé a nimfát. Miután beért a vízbe a két kis apró nimfa, hatalmas villanás látszódott a kövek mögött, majd egy szempillantás múlva már a horgomon küzdött a hal. Sikerült egy lassabb, sekélyebb részbe húznom, de még közel sem volt kifáradva. Hét-nyolc percig küzdöttem vele, de ezután, egy erőteljesebb fejrázás következtében végül kiakadt a horog. Nagyon csalódott voltam, hogy nem sikerült megszákolnom ezt a bestiát! Az izgalmas, ám sajnos sikertelen akció végére már majdnem besötétedett, ezért elindultam hazafelé. 

Este mindenki a másnapi versenyre készülődött. Sokan az orange- és red- tagekre esküdtek, és voltak olyanok is, akik PT nimfát kötöttek. Én pár karcsú, fekete testű orange taget kötöttem és hamar elmenetem aludni, hogy kipihent legyek a másnapi megmérettetésre. 

Reggeli közben megtartottuk a sorsolást, majd elfoglaltuk a pályáinkat. Egy olyan szektort kaptam, amelynek a tetején a habosan zúgó rész átvált egy csendesebb, de mélyebb, hosszú egyenesre, majd egy szigetcsúccsal végződik a szakasz. A tervem az volt, hogy először lestreamerezem az egész pályát, majd ahol kapásom volt, oda visszamegyek nimfával. Az első félórában egyetlen kapásom sem volt, semmi mozgást nem is láttam, emitt nagyon frusztrált voltam. Nimfára váltottam és pár dobáson belül fogtam is egy sebest, de ezután pár kapáson kívül semmi nem akadt a horogra. Végül az utolsó percben sikerült még egy 39-es szivárványos pisztrángot fognom!

A délutáni szektorom egy befolyóval kezdődött, majd azt egy gyors, habos rész követte, ahol csak a partoknál lassult le a víz. Tervem hasonló volt a reggelihez, azzal a kivétellel, hogy a befolyót először nimfával horgásztam meg. Ez a szektor sem indult könnyen, végül két halat tudtam csak fogni, azokat is az utolsó fél órában.

Este az eredményhirdetésnél kiderült, hogy a fenti zsákmánnyal a hatodik helyet sikerült elérnem. Ezzel az eredménnyel nem voltam elégedett, de azzal vígasztaltam magam, hogy a sok tapasztalat és tudás, amit szereztem, a következő versenyeken remélhetően segíteni fog!

Másnap délelőtt ismét a Devil Stone-hoz mentünk, de a reggeli órákban nem fogtunk halat. Tizenegy óra körül sütött ki a nap, ekkor mozdultak meg a halak és ismét egy kérész rajzásban volt részünk.

Koradélután indultunk haza Budapestre és pont jókor fejeztük be a pecát, mert búcsúzásként elkapott minket egy hatalmas jégeső, de mi már a kocsiban ültünk, hazafelé tartva.

Csehországi túrámra, a versenyre azóta is szívesen emlékszem vissza, különösen a belga lányok fürdetésére, úsztatására a Moldvában! Arra ugyan azóta sem jöttem rá, hogy ezeknek a nimfáknak miért ez a nevük, talán a narancsos-feketés-piros színük miatt? – mert, hogy sem franciául, sem flamandul nem beszél egyik sem, az biztos!