Tavaly szeptemberben többedmagammal meglátogattuk a Sebes-Kőröst. Szombat reggel korán indultunk és 9-kor már a kőrösszakálli hídnál voltunk. A folyóparton reggeli közben már tanulmányoztam a folyót. A hídról nagyon sok márnát lehetett látni, a víz kristálytiszta volt, emiatt a felszerelésemet is vékonyabb előkével szereltem.

Két botot készítettem elő. Az egyik egy 3-as 9’6”-os volt, amivel szárazlegyezni és nedveslegyezni szerettem volna. A másik egy 0-ás 10’2”-es volt, ezt rövidnimfázni szereltem. A tippet mind a két boton 0,12mm-es FC volt, később ennél vastagabbat használtam.

Egyből a híd alatt kezdtem el pecázni. Nagyobb nimfákkal szórtam a hídalatti gödröket, majd később a bokrok alját. Egy darab szilvaorrú keszeget sikerült kiimádkoznom. Korábbi látogatásaimkor, innen mindig fogtam egy-két domolykót. Az első nagyobb laposig nimfáztam, majd kicseréltem a botomat.

A polibogarat lecseréltem egy 12-es narancs spiderre és elindultam lefele. Sokáig gyalogoltam, míg találtam egy ígéretes gödröt. A felszínen balinok és domolykók úszkáltak, néha egy nagyobb őn zavarta meg a csendet. A nedveslegyemre csak kisebb halak jöttek, felraktam egy fehér streamert, a második dobásra fogtam egy méretközeli fenekeszeget. A termetes domolykók semmi érdeklődést nem mutattak a hallégy irányába, emiatt egy szöcske utánzatot tettem fel zsinórom végére. Ezt már lekövették, de nem akarták megenni. Még jó pár légycsere után is csak néhány apró domolykót tudhattam magam mögött, emiatt tovább álltam.

A folyó közepén húzódó homokháton sétáltam végig a meder közepén. Mind a két oldalon mélyvíz vett körül. Itt is végigdobáltam mindenféle csalival, de egy kapásom sem volt. Ismét egy lapos rész következett, rengeteg paduc állt a márgás fenék felett. Egy apró, zöldes nimfával sikerült egyet fognom.

Ezután egy nagy szakadás jött a mederben, ahol csak a szélső fél méterben volt gázolható, utána kétméteres víz következett. A paducok itt is elárulták magukat villogásukkal, de ahogy a vizet kémleltem, hatalmas márnákat pillantottam meg. Nagyon sajnáltam, hogy a rövidnimfás botot letettem a hídnál, túl sok idő lett volna oda-vissza megjárni. Egy nehéz aranyfejes piros bodyglass nimfát kötöttem fel. Sokáig dobáltam, de rájöttem, hogy esélytelen megfogni őket.

Ismét egy sekélyebb rész következett, visszatettem egy polibogarat és sikerült a túra első értékelhető domolykóját megfogni. Gyorsan visszaengedtem. Ekkor ránéztem az órámra, este fél hat volt. Nem is vettem észre, úgy elrohant az idő! Elindultam visszafelé, de ahol fogtam az apró paducomat, búcsúzóul még dobáltam egy kicsit.

Nem villogtak úgy, mint délelőtt. Botomon a reggel használt narancs spider volt fent. Elkezdtem dobálni a növényszőnyeg szélét. A harmadik dobásra koppintást éreztem. Egy elfogadható méretű paduc volt a tettes. Nagyon örültem neki, de ekkora a napot szinte már elnyelte a horizont.

A szürkületben, ahogy szereltük szét a horgászbotjainkat, egy fehér kérész kezdett el repülni. A víz elkezdett élni. Egymást követték a szedések, és az „eltűnt” domolykók megkerültek! Este a szálláson megosztottuk egymással tapasztalatainkat és azt a következtetést vontuk le, hogy a domolykók nappal azért nem táplálkoznak, mert éjszaka teleeszik magukat ezekkel a fehér kérészekkel.

Másnap korán keltünk és hamar a vízpartra keveredtünk. Már tegnap eldöntöttem, hogy a mai napot a márnáknak szentelem. Csak a csehnimfás botot szereltem fel, előkének viszont 0,16mm-eset kötöttem fel.

A gáton sokáig gyalogoltam, míg megtaláltam azt a helyet, ahol egy nappal azelőtt a paducok közt a márnák úszkáltak. Amikor leértem, egyetlen halat sem láttam. Hosszasan néztem a vizet, de semmi mozgást nem észleltem. Értelmetlennek találtam egy dobást is tenni.

Visszamentem a kocsihoz, felszereltem a másik botot és elindultam a hídtól felfelé. Találtam egy kellemesen gázolható helyet. Elkezdtem a bokrok alját szórni a szebbnél szebb száraz és nedveslegyekkel. A nagyobbat csobbanó legyeket lekövették az árnyékban pihenő domolykók, de egyik sem akarta megenni a csalimat.

Feltettem egy nagyobb tungsten fejes nimfát, ami jó nagyot csobbant. Már az első dobásra is jött hal. Ezután fogtam még két darab 30 cm körülit. Pár méterrel alább olyat láttam, mint az elmúlt két napban egyszer sem. Egy domolykó kijött a bokor alól és egy hatalmas cuppanással leszedett egy bogarat a felszínről. A szedés irányába dobtam a nimfámmal. A tiszta vízben láttam a legyemet, de halat is, ami követte, majd megette. Bevágtam, a hal elindult vissza a bokorba. Gyorsan a vízfelszínhez raktam a spiccet, de ekkor elindult felém. Eszeveszett módjára szedtem a zsinórt. Már nyúltam a merítőmért, de ekkor elindult folyásnak lefelé és eltűnt az aljzatot borító fűszőnyegben.

Ekkor szólt édesapám a partról, hogy ideje indulni. Kimásztam a magas partfalon a mederből és szétszedtem a felszerelésemet. Megbeszéltük, hogy máskor nem szeptember elején jövünk, mert ilyenkor nagyon haltalan a peca. Bár fogtam többféle halat, de egy márnafogásért egészen biztosan vissza fogok látogatni a Sebes-Kőrösre!