Tavaly július közepén családommal meglátogattunk Bosznia és Hercegovinát és  Ribniken hatalmasat horgásztunk. Nem először jártunk itt, tudtuk mivel kell készülni, de egy csomó újabb tapasztalatot szereztünk.

Indulás előtt betáraztam apró szárazlegyekkel és még kisebb nimfákkal, az előző túráink során a narancs és piros hotspot mindent vitt, ez a két szín dominált a legyesdobozban.

Hajnalban indultunk, mert szerettünk volna még délután pecázni egy keveset. Szerencsénk volt, a határokon nem kellet sokat várakozni, de az utolsó 70 km-t szörnyen lassan tettük meg, mivel elkapott minket egy hatalmas zivatar és az eső miatt az orrunk hegyéig nem láttunk. Délután három körül érkeztünk meg, lejjebb csöndesedett az eső, elfoglaltuk szállásunkat, átvettünk a napijegyeinket és elkezdtük összeállítani a felszereléseinket. Sajnos nem kellet sokat várni a következő zivatarig. Feltámadt a szél és úgy esett az eső, mintha dézsából öntenék. Szerencsére késő délutánra elállt az eső.

Két botot szereltem fel, az egyik egy 3-as 9’6” -os volt a másik egy 0-ás 10’2” -es. A 3-as botot használtam szárazlegyezni, az úszózsinór mögé egy közel kétbot-hossznyi előkét kötöttem fel. A végére egy olive testű 18-as szárazlegyet tettem. A 0-ás botot cseh nimfára szereltem fel, a végére egy darab 2,5mm fejjel rendelkező perdigont tettem.

A szállásunk a folyóparton volt, ahogy elállt az eső indultam is halat fogni. Nagyon hiányzott már, hogy a vízfelszínről halat fogjak, emiatt kis CDC legyekkel kezdtem el horgászni. Sajnos erre nem volt érdeklődő, így átváltottam a nimfákra. Ezzel már sikerül egy-két apró halat fognom, de valahogy nem úgy jöttek a halak, mint előző években.

Leraktam a felszerelést és néztem öcsémet, ahogyan horgászik. Nem rég kezdett el legyezni, emiatt neki egy picit nagyobb nimfát kötöttem fel, hogy könnyebben tudja kezelni a felszerelést. Nem kellett sokáig néznem, négy-öt dobás után már élete első sebes pisztrángja táncolt a felszerelés túloldalán. Segítettem megszákolni neki és gyorsan vissza is engedtük. Visszaálltam újra horgászni, de egy-két óvatos kapáson kívül más nem volt. Feltettem én is egy 3mm-es fejű, narancs galléros PT nimfát. Kettőt dobhattam, mikor egy határozott koppintást éreztem és nem soká ott volt a merítőhálómban a túra első értékelhető hala.

Sötétetésig horgásztam, nem váltottam csalit, de nem is kellet. Szerencsére az eső sem esett többet. Este nyugodt szívvel aludtam el és megnyugtattam magam, hogy van még hal a Ribnikben.

Reggel ragyogó napsütésre keltem, komótosan megreggeliztem és elindultam a parton lefelé, előző évről emlékeztem egy nagyon szép lapos részre, ott szerettem volna horgászni. Csak a szárazlegyesbotot vittem magammal. Ugyan azaz olive vékonytestű CDC volt fennt. A vízparton állva néztem a csodálatosan csurgó folyót. Rengeteg halat láttam és ami nagyon tetszett, hogy a vízfelszínről szedegettek. Óvatosan begázoltam és csak csodáltam a halakat. Lefejtettem pár méter zsinórt és ismét körülnéztem, merre is kéne dobjak először. Kiszúrtam egy nagyobb szedést, hármat lendítettem a botomon és máris utazott az apró légy a felszínen. Egy apró kis szedéssel szedte le a műcsalit egy szebb pér. Megszákoltam és konstatáltam, hogy nem is olyan rossz hal. Gyorsan csináltam róla egy képet és épségben visszaengedtem.

Fogtam még pár halat, de egyszer csak megálltak a szedéssel, felraktam egy kisebb legyet, erre még voltak kapások, de a kishorog hamar kipattant a halak szájából. Visszamentem a többiekhez és megbeszéltük a délelőtt tapasztalatait.

Délután felfele indultam el a folyóban, nem ismertem ezt részét a folyónak, a nimfás botot vittem magammal. Nem kellet sokáig mennem, hogy találjak egy mély gödröt. Első dobásra már kapásom volt, a harmadik dobásra egy szebb pért szedtem ki. A gödör alján hatalmas halak lomhán úszkáltak, dobtam nekik mindent, de nem mutattak semmire érdeklődést.

Tovább haladtam, pár száz méterrel újabb gödröt találtam, ez nem volt olyan mély, főleg pérek álltak benne. Egy 16-os horogra kötött fácánfarok nimfával fogtam 4 halat, de hajtott a kíváncsiság, hogy mit rejt feljebb a folyó. Újabb párszáz méter megtétele után találtam egy, az elsőhöz hasonlóan mély gödröt. Itt nem fogtam annyi halat, elindultam visszafele.

A délután hátralevő részét túrázással töltöttük, megnéztük a Ribnik forrását és a faluban egy kellemes folyóparti étteremben zártuk le a napot és beszéltük meg a másnapi tervünket. A lemenő napban gyönyörű volt a lassan csordogáló folyó a hatalmas szedésekkel.

Másnap korán reggel keltem, reggeli előtt horgásztam egy rövidet. Fogtam pár halat, nem is kezdődhetne jobban egy nap. Reggeli után öcsémmel mentem el horgászni. Gyakoroltuk a dobást és a rövidnimfázást is. Fogtunk szárazzal és nimfával is halakat, testvéremnek sikerült egy szép pisztrángot megakasztania, de sajnos lefordult.

Délután ismét egyedül pecáztam, a tegnap talált gödrök nem hagytak aludni. Az egyik lomhán mozgó hatalmas bestiára fentem a horgomat. Vastagabb előkét tettem fel, minden ötödik dobásnál legyet cseréltem. Egy kapásom sem volt, az előkét visszafinomítottam 0,10-re. Felraktam egy apró 20-as olive nimfát. A nimfám nagyon finoman bepottyant a gödör felett. Figyeltem a halakat, az egyik megmozdult, majd egy hatalmasat villant. Bevágtam. Éreztem, hogy megakadt a hal, a hal is érezte, hogy megakasztották. Elindult a folyónak felfele és közben egyfolytában rázta a fejét. Elindultam utána, hosszú percekig vezetett, majd egy hirtelen irányváltással elindult felém és a zsinór belazult. A horog kiakadt, a zsinóron nem feszült tovább. Csak álltam ott és néztem a hatalmas lomha halat, ahogy lassan visszaúszik a gödrébe. Hosszasan figyeltem az árnyékot, aki legyőzött.

Visszamentem a házunkhoz. Megpihentem és kicseréltem a megnyúlt előkét. Késő délután visszamentem oda, ahol pár órával ezelőtt abbahagytam. Egy darab halat nem fogtam, tovább mentem. Szárazzal a naplementében fogtam egy-két darab pért, majd hazafele menet a szürkületben dobtam egy utolsót, ugyanabba a gödörbe, ahol délután már megakasztottam életem halát. Első dobásra egyértelmű ütés érkezik, bevágok, görbül a bot, nem is olyan kicsi. Hamarosan egy 50 cm körüli pisztráng van a szákomban. Elfelejtem miden szomorúságom, ezzel a csodás hallal kárpótolt a Ribnik és jelezte, hogy még fejlődjek kell ahhoz, hogy igazán nagy halat fogjak.

Ahogy lefele sétáltam a sekély vízben, már nagyon sötét volt. Nem tudtam másra gondolni, hogy már csak a holnap hajnali peca van hátra és utána el kell búcsúznom ettől a csodás víztől. Ilyen rövid volt ez a túra is.

Reggel korán keltem, fogtam pár búcsúhalat. Összepakoltunk, elraktuk felszerelésünket és nekiindultunk a hosszú útnak. Csodás zöld hegyek közt vezetett az utunk sokáig, mindenki felelevenítette a legszebb emlékeit az elmúlt három napból és délután már haza is értünk.